Plagizálás szabályzat, irányelvek

A plágium, amikor a karon beadott bármilyen írásbeli munkában annak szerzője más gondolatát, sorait, szavait, azaz mások szellemi termékét sajátjaként tünteti fel, azaz nem egyértelműen jelöli, hogy azok mástól származnak.

Formái:

• A szerző szöveghűen, szó szerint vesz át anyagokat (akárcsak mondatokat más forrásokból), és nem jelöli meg annak forrását, és nem használ idézőjelet;
• Szövegrészlet parafrazálása, azaz a szerző saját szavaival átfogalmazása, nem szó szerinti átvétele, amikor hiányzik a hivatkozás annak forrására;
• Ábra vagy statisztikai adat, illetve illusztráció átvétele esetén nincs hivatkozás annak forrására;
• Idegen nyelvű forrásmunkák saját gondolatok nélküli lefordítása, idézése, forrásmegjelölés nélkül.

A plagizálás lopás, más személy szellemi tulajdonával való visszaélés más szerzői tulajdonának megsértése. Ezen felül a plagizálás tévesen azt a benyomást kelti, hogy a hallgató elvégezte a (szak)dolgozat-írással járó feladatokat, így tehát megtévesztés is egyben.

A rendelkezésre álló írásmű alapján plágium tényének megállapítására az egyetem bármely oktatója, bíráló, vizsgabizottsági tag jogosult. Vitás esetekben a dékán jelöl ki bíráló személyt annak egyértelmű megállapítására.

A hallgató köteles beadott írásbeli munkájához – abba beleköttetve – csatolni azon nyilatkozatát, miszerint fegyelmi felelőssége tudatában kijelenti, hogy az írásmű saját munkája. Ha ennek ellenkezője bizonyosodik be, a hallgató munkája elégtelenre értékelendő, és ellene fegyelmi eljárás kezdeményezendő.

A plágium minden formájában szigorúan tilos, és a következő módon szankcionálandó:

• Amennyiben a plágium vétsége minden vitán felül megállapítható, az írásmű elégtelen értékelést kap, mely gyakorlati/vizsga érdemjegy ugyanabban a félévben nem javítható, a javításra csakis az illető kurzus újbóli felvételével van mód.
• Ismételt plágium esetén az elégtelen értékelés és a kurzus újrafelvételi kötelezettség mellett a dékán fegyelmi eljárást rendel el.
• Az a végzős hallgató, aki ellen plágium-, illetve fegyelmi eljárás indult, az eljárás lezárultáig nem záróvizsgázhat, illetve a diplomavédésre nem kerülhet sor.
• Amennyiben a szakdolgozatot érintő plágiumot a záróvizsga-bizottság valamely tagja a szakdolgozat védése során észleli, a szakdolgozat védését és a záróvizsgát a záróvizsga-bizottság elnöke elégtelennek minősíti, és fegyelmi eljárást kezdeményez.

A plágium megállapításáról a hallgató értesítése történhet:

• hivatalos postai küldemény útján;
• a hallgató által az ETR/Neptun számára megadott elektronikus levelezési címre az oktató vagy az érintett tanszék által küldött elektronikus levél útján.

Mind a szemináriumi, vizsga, vagy szakdolgozatokra nézve igaz, hogy ha az érintett hallgató nem ért egyet a plágium tényének megállapításával, legkésőbb az intézkedésről való értesítést követő harmadik munkanap végéig – a saját állításait alátámasztó esetleges bizonyítékok egyidejű benyújtásával – jogorvoslati kérelemmel élhet.

A kar valamennyi beadott szakdolgozatot elektronikusan megőriz a beadástól számított 10 évig.

A korrekt hivatkozás és a plágium elkerülése érdekében a kar által meghirdetett kurzusokon született írásbeli munkák esetében mindenkor be kell tartani a szakirodalmi hivatkozás alapelveit, amelyek a következők:

• Szöveghűen idézni ezért csak idézőjelben, maximum 1-2 bekezdés erejéig lehet, a forráspontos megjelölésével mind szövegközben (hivatkozás) mind az irodalomjegyzékben. A hivatkozás szükséges szó szerinti idézet vagy parafrazált szövegrészlet esetében is;
• Minden forrást meg kell jelölni (nem szó szerinti idézés esetén is). A hivatkozás elengedhetetlen akkor is, ha valamely statisztikai adatot vagy ábrát, illusztrációt használ fel a szerző más forrásból;
• Forrásmegjelölés mindig kettős: szövegközben (szövegközi hivatkozás) és az irodalomjegyzékben a forrás részletes paraméterei. Teljes megfelelésnek kell lenni a szövegközi hivatkozások és az irodalomjegyzékben felsorolt források között.
• Egy szakdolgozat elméleti felvezető és leíró, valamint bemutató részei jellemzően oldalanként több forrásmegjelölést kell, hogy tartalmazzanak.
• Amiket nem kell hivatkoznia, azok a közismert tények, azaz olyan tények, amelyek számtalan forrásban megjelennek és valószínűsíthető, hogy általánosan ismertek, valamint hallgató saját ötletei, gondolatai, kutatási eredményei, élményei, megfigyelései, rajzai, ábrái, táblázatai, stb..